2011. április 18., hétfő
Ami elmúlt soha nem jön vissza már.
ha tudtam volna hogy ez lesz a vége akkor minden egyes percet kihasználtam volna amíg veled voltam.a
sors iróniája hogy amikor kellettem neked akkor nem volt szükségem rád most pedig megfordult a kocka.a szerepek megcserélödtek.
tudtam hogy egyszer minden jónak vége szakad de nem gondoltam abba bele hogy ilyen hamar bekövetkezik mindez.vagy legalábbis nem akartam.
talán ha nem hibázok másképp alakul.de az is lehet hogy ugyan ez lenne és csak egy ilyen pillanatra vártál hogy a szemembe mondhasd hogy hibáztam és hogy haragszol, hogy magamat hibáztassam..tudtam hogy köztünk kapcsolat nem nagyon alakulhat ki bár meglehetett volna próbálni.és ezek után, mivel tényleges baráti kapcsolatot sosem ápoltunk, felesleges lenne megpróbálni kialakitani mert bennem mindig ott van az hogy szeretlek.ellenem szól minden amit tettem és jogosan kételkedhetnél bennem de hidd el hogy amikor azt mondtam szeretlek, az belülről jött és nem csak ugy felszínesen mondtam.nem csak egy buta kis fellángolás hanem tényleg érzem hogy tiszta szívből szeretlek és hogy ha elmész egy részem örökre meghal.nincs olyan nap mikor ne gondolnék rád és arra hogy egyszer elmész és nem látlak többet..felidézem a mosolyodat és könnybelábad a szemem.keserü fájdalom, bár nem is értem miért nevezik fájdalomnak hiszen nem fáj csak érzem hogy megszakad a szívem.de attól függetlenül nem fáj.tudom hogy majd pár év múlva ezek az emlékek szépek lesznek és szivesen gondolok vissza erre az időszakra.de most..talán ha elöbb ellöksz magadtól most minden más lenne.lehet hogy csak védeni akartál, lehet hogy magadnak akartál jót.fogalmam sincs.inkább megmaradok a naiv kis világomban és nem gondolkozom el azon hogy te ezt az egészet hogy élted meg mert lehet teljesen összetörne.még egy utolsó napot veled szerettem volna tölteni, csak veled, mielött még végleg magamra hagysz.álmodozni szabad.én mindent csak azért csináltam hogy kapjak egy kis szeretet, hogy valaki szeressen végre.olyan embereket kaphattam meg/ tudhattam magam mellett akikről álmomban sem gondoltam volna hogy valaha is szóbaállnak velem.és mégis.de megtartani/maradásra birni egyiket sem tudtam.talán ez a sorsom.azt viszont biztosan tudom hogy Te vagy az egyetlen akit soha nem fogok elfelejteni..talán pár év múlva újra találkozunk de nem gondolkozom a jövőn.mindig is a múltban fogok élni.amíg tehetem.ezentúl senkit nem engedek magamhoz közel.senkiben sem bízom, mert MINDENKI HAZUDIK.
sors iróniája hogy amikor kellettem neked akkor nem volt szükségem rád most pedig megfordult a kocka.a szerepek megcserélödtek.
tudtam hogy egyszer minden jónak vége szakad de nem gondoltam abba bele hogy ilyen hamar bekövetkezik mindez.vagy legalábbis nem akartam.
talán ha nem hibázok másképp alakul.de az is lehet hogy ugyan ez lenne és csak egy ilyen pillanatra vártál hogy a szemembe mondhasd hogy hibáztam és hogy haragszol, hogy magamat hibáztassam..tudtam hogy köztünk kapcsolat nem nagyon alakulhat ki bár meglehetett volna próbálni.és ezek után, mivel tényleges baráti kapcsolatot sosem ápoltunk, felesleges lenne megpróbálni kialakitani mert bennem mindig ott van az hogy szeretlek.ellenem szól minden amit tettem és jogosan kételkedhetnél bennem de hidd el hogy amikor azt mondtam szeretlek, az belülről jött és nem csak ugy felszínesen mondtam.nem csak egy buta kis fellángolás hanem tényleg érzem hogy tiszta szívből szeretlek és hogy ha elmész egy részem örökre meghal.nincs olyan nap mikor ne gondolnék rád és arra hogy egyszer elmész és nem látlak többet..felidézem a mosolyodat és könnybelábad a szemem.keserü fájdalom, bár nem is értem miért nevezik fájdalomnak hiszen nem fáj csak érzem hogy megszakad a szívem.de attól függetlenül nem fáj.tudom hogy majd pár év múlva ezek az emlékek szépek lesznek és szivesen gondolok vissza erre az időszakra.de most..talán ha elöbb ellöksz magadtól most minden más lenne.lehet hogy csak védeni akartál, lehet hogy magadnak akartál jót.fogalmam sincs.inkább megmaradok a naiv kis világomban és nem gondolkozom el azon hogy te ezt az egészet hogy élted meg mert lehet teljesen összetörne.még egy utolsó napot veled szerettem volna tölteni, csak veled, mielött még végleg magamra hagysz.álmodozni szabad.én mindent csak azért csináltam hogy kapjak egy kis szeretet, hogy valaki szeressen végre.olyan embereket kaphattam meg/ tudhattam magam mellett akikről álmomban sem gondoltam volna hogy valaha is szóbaállnak velem.és mégis.de megtartani/maradásra birni egyiket sem tudtam.talán ez a sorsom.azt viszont biztosan tudom hogy Te vagy az egyetlen akit soha nem fogok elfelejteni..talán pár év múlva újra találkozunk de nem gondolkozom a jövőn.mindig is a múltban fogok élni.amíg tehetem.ezentúl senkit nem engedek magamhoz közel.senkiben sem bízom, mert MINDENKI HAZUDIK.
Viascream
21:27
0 commented
21:27
0 commented